Az edzésen ez a szakasz szedte a legtöbb áldozatot. A különlegessége az volt, hogy egy kőfalon keresztül
kb. 1,5 m magasra kellett felugrani egy rámpáról és a fák közé berepülni, ahol épp hogy leérkezett a rider egyből egy derékszögű kanyar majd egy rázósor fogadta. Csütörtök délután az edzés keretein belül egy mért kört mehetett mindenki. Itt a 8. helyet és a legnagyobb pályasebességet sikerült elérnem.
Pénteken még mentem pár kört a pályán és rápihentem a versenyre. Amint az időmérő elkezdődött leszakadt az ég és lefújták a futamot. Az előző napi időmérés eredményét számították be a döntő sorrendjéhez.
A mezőny vége fele rajtoltam és a szokásosnál is jobban izgultam, mivel tudtam, hogy a közvetítésnek köszönhetően nem csak az a pár ember szurkolhatott nekünk.
A futamom elején minden frankón ment. Átrepültem az autót, bevettem a vizes fa döntött kanyart és utána sikerült a versenyen a legnagyobb sebességet produkálnom. De a ,,rock and roll’’ most következett. A vizes aszfalton alig bírtam lelassítani a hajtűkanyarig és az erdőből kiérve a sáros gumi és a nedves aszfalt kombinációjaként erősen a vízszintes fele tendálva, becsúsztam egy kapuba és itt véget ért számomra a verseny. Annyi időt veszítettem, hogy a 18. helyet kaparintottam meg.
Gratulálok Krizsák Jánosnak, aki a legjobb magyar versenyző lett és jobbulást a sérülteknek!
Fotók : Takács Tamás
www.bringahirado.hu