Május 25-én kora reggel kocsiba ültünk a családdal és elindultunk Szardínia szigetére, ahol megrendezésre került az idei ETU Cross Triathlon European Championship. A vasárnap este induló kompunk hétfő reggel kötött ki Golfo Aranciban, ahonnan már csak 100 km volt hátra az apartmanunkig. Gyors kipakolás, ebéd után elmentünk egy órát átmozgatni bringával, illetve egy keveset futottam is. Nekem a további napok se a nyaralásról szóltak, keményen edzeni kellett, a hét második fele már azért könnyebb volt, kezdődött a versenyre hangolódás. Először csütörtökön tekertük végig a montis pályát. Mivel már párszor volt szerencsém itt versenyezni, így elég jól ismertem minden szakaszát.
A terep végig sziklás, homokos, folyamatosan mászik az ember alatt a bicikli. Vannak jó kis meredek kaptatók, valamint gyors lejtők, ugyanakkor a pálya tartalmazott még két olyan részt is, ahol cipelni kellett a kerékpárt. 4. alkalommal volt szerencsém ezen a csodálatos szigeten versenyezni, az eddig tapasztaltakkal ellentétben, érdekes módon az időjárás elég változékony volt, szinte minden délután automatikusan jöttek a záporok, zivatarok. Olyan ritka pályák egyike az Szardíniai, hogy az esőtől gyorsult, és könnyebben tekerhetővé vált!
Pénteken átvettem a rajtcsomagot, ami nem ment épp zökkenőmentesen! Mivel nincs hivatalos magyar válogatott triatlon mezem, ezért időbe telt, mire sikerült elfogadtatnom a sajátom! Szombaton kötelező versenyzői eligazítás, majd már csak a verseny volt hátra.
Verseny reggelén gyors depózás, majd irány a víz, bemelegíteni.
Sok idő nem volt rá, mert fél 10-kor kiszólítottak minket a partra, hogy 45-kor be tudják mutatni az elit versenyzőket. Egy kevés várakozás után közel 100 PRO versenyző rajtolt el egyszerre, majd utánunk 3 percre rá, 500 amatőr versenyző! Mivel el voltunk szeparálva az amatőr versenyzőktől, és viszonylag, kevesen, „csak” 100-an rajtoltunk el egyszerre, abban bíztam, hogy nagy „bunyó” nem lesz a vízben. Ennek ellenére is nemegyszer a vádlimnál fogva húztak vissza!
A versenyen az úszás 1500 m volt, amit két körben kellett teljesíteni, kiúszni a partra majd egy 70-80 m futás után, a látványosság kedvéért, irány vissza a tengerbe. Harmadik nőként jöttem ki a vízből!
A Bikefun-nak hála idéntől egy csúcs szuper Northwave Extreme Tech cipőben versenyezhetek. Azonban, még nem sikerült teljesen összeszoknunk vele, :-) emiatt egy gyorsnak aligha mondható depózás után megkezdtem a 30 km hosszú kerékpáros szakaszt, amit szintén két körben kellett teljesíteni.
Már az első komolyabb emelkedőn utolértem a második helyen partot érő olasz ellenfelem és le is előztem. Majd hátulról jött a szokatlanul jól úszó, svájci Renata Bucher, akivel egy fél körön keresztül tudtam tartani a tempót, de az egyik lejtmenetet sokkal ügyesebben oldott meg, ami miatt leszakadtam. Ezután sikerült egy egyenletes tempót felvennem, amivel a bringa után a 3. helyen értem a váltózónába, sajnos a depóban ismét sikerült elidőznöm a cipő cserével, itt ért utol a regnáló világbajnok, cseh, Helena Erbenova.
Nagyon sok versenyzőnek adódtak technikai gondjai ezen a borzasztóan nehéz kerékpáros pályán, több váztörésről is számoltak be a verseny végén... Szerencsére az én carbon Merida Big Nine-om hibátlanul tette a dolgát, és meg sem kottyant neki, a másfél órás kíméletlen menet!
Utolsó számnak, 10km-ert kellett két körben teljesíteni, annak is a felét a mély homokos, sziklás tengerparton. Itt nem a szintkülönbség okozta a nehézségeket, hanem sokkal inkább a homokban való taposás. Szerencsére jól ment a futás, próbáltam nyújtani a lépteimet és a végére sikerült megtartanom a fantasztikus negyedik helyen célba érnem. Az első futó kör végén még a 3. hely reménysugara is megcsillant, mert Renata szardíniai szokásához híven, túlhajtotta magát bringán, így a futás elején csak totyogott! Bíztam benne, hogy utolérhetem, de sikerült összeszednie magát.
Összességében egy nagyon nehéz versenyen vagyok túl, kemény pálya, kemény ellenfelekkel. Rendkívül örülök ennek az eredménynek! Bízom benne hogy a továbbiakban is sikerül hasonlóan szép helyezéseket elérnem! Itt a bizonyíték számomra, hogy ez az út, amit Schumacher Ákos edzőmmel elkezdtünk, lesz a helyes irány! Hazaérkezésem után rögtön utazom is tovább, ezúttal az MTB válogatottal St.Welgen-be, Németországba, ahol a hétvégén az XCO Európa Bajnokságon veszek részt! Kemény menet lesz!
Sziasztok!