Péntek:
Gatyába kellett ráznia magát mindenkinek, mert az időmérő előtt csak 1 órát lehetett edzeni. Tekintettel arra, hogy kb. 10 perc alatt lehetett feltolni a bringát és a pálya tele volt tüskével, nem edzette magát túl senki… Egy kör után 6 db tüskét húztam ki az első kerekemből. Szerencsére pont volt időm kicserélni a belsőt és az utolsó pillanatban még 1-2 kört tudtam gurulni a pálya alsó szakaszán. Volt olyan, akinek már a feltolás közben defektje lett…
A pályáról annyit kell tudni, hogy végig füves, és csak vonalakban követi az eredeti 4-cross pálya nyomvonalát. Technikás, csúszós, rengeteg előzési lehetőséggel.
7 órakor kezdődött az időmérő futam, ahol sikeresen regisztráltam a másnapi döntőre. A késői kezdés miatt a mezőny végének szürkületben kellett lejönnie, de ennek ellenére nagyon szép időket futottak. A mérések alapján Prájczer Péter ideje lett a legjobb.
Szombat:
Reggel a DH pályán kezdtem a napot. Előzőleg már jártam itt, úgyhogy lélekben fel voltam készülve a kihívásra. A rajt a sziklás hegytetőről indult, de rendhagyóan nem a bányába vezetett a nyom, hanem egyenesen Tokod központjába. Az első szakasz sok ridernek fejtörést okozott, kettő sziklás szakasz volt egymás után, amin sokan otthagyták vasparipájuk egy-egy kilógó darabját. Csörögtek a láncok, csattogtak a pedálok, vetemedtek a rockringek, és a nyomukban fröcsögtek a szikladarabok. Ezek után gyakorlatilag csak a fékben kellett kapaszkodni és a nyomon maradni, egészen az erdőből való kiugrásig. Ez egy olyan szakasz volt, ahol nem nagyon lehetett visszatolni és gyakorolni az íveket, így iparkodtam minél jobban memorizálni az ideális nyomot és a talaj állapotát, ami persze körről körre változott.
Délutáni kis eső pont annyit segített, hogy a füves alsó szakaszon kicsit elverte a port…
Néhány edzőkörrel később, az tréning leintése előtt pihenni zavartam a nagy bringát és lélekben már elkezdtem készülődni a 4-cross futamra.
6 órakor rajtolt az elődöntő, ahol iszonyatosan nagy meccseket láthattunk, szinte minden futamban volt 2-3 előzés. Sajnos nekem a 16-os futamból nem sikerült továbbjutnom így szurkolóként mentem vissza a pályára.
Idén az országos bajnok Prájczer Péter lett, szorosan mögötte a Szlovén bajnok Tilen Frank és Vigh-Kiss Gábor.
Vasárnap:
Eredetileg úgy terveztem, hogy az időmérő előtt még két kört jövök a pályán, de a felszállítás nem volt a legfürgébb és csak egyszer sikerült lejönnöm. A gyerekversenyzők kezdték a futamot és közülük kiemelném azt a bmx-es srácot, aki még általános iskola alsó tagozatába jár és mégis nagyokat megszégyenítő bátorsággal és tempóval szaggatott át a sziklákon és a legmeredekebb kanyarokon.
Az időmérő után már látszódott az elit mezőny keménysége. Szlovákiából nagyon sokan érkeztek és elég magasra emelték a lécet. A legjobb magyar 3. időt tudta összehozni.
Ennek tudatában vágtunk neki a döntőnek. Volt egy kis időm a rajt előtt és egy kicsit lesétáltam a pályán szurkolni és memorizálni az akadályokat.
Mikor elrajtoltam nagyon jó érzés volt, hogy a pálya széléről rengetegen szurkoltak. Ennek is köszönhetően sikerült 6. helyre navigálnom a bringát és ezzel a 3. legjobb magyar időt futottam. A dobogó csúcsára Matej Charvat állhatott egy hihetetlen 1:43:35-ös idővel. Második Onrej Barta lett és nem sokkal mögötte Halász Krisztián lett a magyar bajnok. A második magyar 5. helyen zárta a futamot Zölei Patrik személyében és mögötte Jakó András végzett harmadik magyarként a 6. helyen.
Gratulálok a versenyzőknek és jobbulást a sérülteknek!