A szezon első versenye április 26-27-én Bükkszentlászlón Flaxon DH Magyar Kupa volt. A pálya hosszú és technikás, az utolsó 300m pedig tekerős izmot és tüdőt nem kímélő. Úgy indultam el ide, hogy végre jó idő van és hetek óta nem esett, ezért a talaj is biztos jó lesz. Kiszállok az autóból és egy horda sárkupac gurult el előttem. Biztos volt közöttük ismerős, mert rám köszöntek, de én nem láttam belőlük semmit a sártól. Nem igazán értettem a helyzetet. Mint kiderült, a rendezők kijelölték a pályát és odanőtt egy forrás, a keréknyomok pedig frankón végigvezették a pályán, arról nem is beszélve, hogy egy patakot 3 helyen keresztez a nyomvonal. Beletörődtem és én is bepaníroztam magam a jó kis erdei talajjal. Időmérőn nem kapkodtam el a dolgokat, mégis sikerült talajt fognom egy vizes gyökér miatt. A döntőben (nem értem miért) egy alap kanyart sikerült kiegyenesítenem és elperegtek felettem a másodpercek, így nem sikerült említésre méltó eredményt produkálnom. (7. lettem és nagyon sáros)
A második verseny május 3-án Bükkzsércen egy nemzetközi C2-es kategóriás 4X verseny volt. Ahhoz képest, hogy nemzetközi, elég karcsú volt a versenyzők létszáma és az a kevés rider is magyar volt. A pálya a már általam ismert 2 évvel ezelőtti pálya volt. Az időmérőn a középmezőnyben végeztem és a döntők során a 8-as döntőből estem ki. Délután a füves domboldalban kijelöltek egy szlalom pályát egy buliversenynek. Alapból a fű nagyon csúszott, de a felhőszakadás kész korcsolyapályává alakította. Vicces volt… itt sikerült a 2. helyet megcsípnem.
A szezon harmadik hétvégéjén eddigi pályafutásom egyik legnagyobb versenyére készültem. Május 10-én ismét rendeztek Mariborban világ kupafutamot. Hatalmas élmény volt, hogy a világ legjobb ridereivel versenyezhettem. Csütörtökön a gyalogos pályabejáráson menet közben találkoztunk Sam Hillel, Cedricel, Minarral és had ne soroljam tovább. Pénteken és szombaton lehetett edzeni. Videón nagyon sok felvételt láttam a pályáról, de így élőben egészen más. A meredekségéről annyit, hogy volt olyan, mikor megálltam iszonyatos égett fékszaga volt a bringának. Szombaton az edzés után megnéztük a 4X versenyt és szurkoltunk a magyaroknak. Sajnos a 64-ből kiestek a srácaink. Vasárnap több mint 300 DH-s várta a rajtot a maribori havasokban. A döntőbe a legjobb 80 férfi és a legjobb 20 csaj jutott csak be. Szerény személyemnek volt egy mumus kanyarja, amiben 5ből 4szer elestem. Sajnos az időmérőn is a gravitáció volt a nagyobb úr. Ez után ferde kormánnyal és fájó végtagokkal már nem tudtam érdemleges eredményt produkálni. 200 valahányadik helyen fejeztem be a versenyt. Ennek ellenére nem vagyok elkeseredve, mert nagyon értékes tapasztalatokkal gyarapodtam és rájöttem, hogy nagyon messze van a magyar ,,kis’’ élmezőny a világ nagyjaitól.
Zsinórban a negyedik hétvégén ismét Bükkszentlászlón rendeztek DH magyar kupafutamot, de most egy másik pályán. Ez is keresztezte a patakot, de legalább nem a patak medrében vezetett a nyom. Pár éve ezen a pályán már versenyeztem, akkor, ha jól emlékszem 2. lettem. Mikor odaértünk a versenycentrumba, életemben először szembesülnöm kellett vele, hogy egy szinte elengedhetetlen kelléket otthon hagytam, nevezetesen az SPD cipőmet. Szerencse, hogy nálam volt egy taposó pedál. Legalább 2 éve nem bringáztam versenyen taposóval, ezért kicsit feszélyezve éreztem magam az ugratóknál, de végül gyorsan hozzászoktam, sőt az éles csiki-csuki kanyarokban még jól is jött, hogy le tudtam tenni a lábam. A döntőben nagyon szoros versennyel a 4. helyen végeztem.
Hogy az ötödik hétvégém se teljen unalmasan, május 24-én Komlóra Magyarország 2. C2-es 4X versenyére utaztam oldalbordámmal. Komlói Dirt Park területén helyezkedik el ez a pálya néhány MotoCross pálya társaságában. Egy komplett sportcentrumot szeretnének itt létrehozni és ennek egyik epizódja, a 4X pálya megépítése. A pálya hosszú és nehéz, az ellenfelek pedig erősek. A verseny nehézségét mutatja, hogy egy agyrázkódás, csigolyarepedés + vesebevérzés és számos kemény sérülés miatt sokaknak fel kellett adniuk a versenyt. Szerencsétlenségemre a verseny legkeményebb mezőnyében rajtolhattam és a futamból a 3. helyen kipotyogtam. Ebben a szezonban nem a 4x lesz az erősségem. Hm…
Június 7-én Budapestiek örömére a Gellért hegyen városi DH-t rendeztek. A pálya nagyon bejött nekem és a mummus lépcsőugrásomat is szépen be tudtam adni. Időmérőn nem kapkodtam, a döntőre tartogattam magam. Amint felértünk a Szabadság szoborhoz, hogy rajtoljunk a döntőben, a horizonton baljós felhők gyülekeztek. A hobbi mezőny csekély hányada jutott még le, amikor elkezdett ömleni az eső, aminek az lett a vége, hogy lefújták a versenyt és az időmérő alapján hirdettek eredményt. Eltaktikáztam magam és a 7. helyen végeztem.
Június 7-én Budapestiek örömére a Gellért hegyen városi DH-t rendeztek. A pálya nagyon bejött nekem és a mummus lépcsőugrásomat is szépen be tudtam adni. Időmérőn nem kapkodtam, a döntőre tartogattam magam. Amint felértünk a Szabadság szoborhoz, hogy rajtoljunk a döntőben, a horizonton baljós felhők gyülekeztek. A hobbi mezőny csekély hányada jutott még le, amikor elkezdett ömleni az eső, aminek az lett a vége, hogy lefújták a versenyt és az időmérő alapján hirdettek eredményt. Eltaktikáztam magam és a 7. helyen végeztem.
Most kicsit szusszanok a nagy hajtás után és legközelebb július 20-án, Sátoraljaújhelyen fogok versengeni a magyar bajnoki címért.
Jakesz